Filmrendezők fotói (III.) – Stanley Kubrick

Az előző bejegyzésekben Andrei Tarkovsky és David Lynch fotóiról beszéltünk, most pedig egy olyan rendezőről lesz szó, aki ikonikus filmjeivel méltó helyet foglalt el magának a filmtörténelem legnagyobb alkotói között. Stanley Kubrick filmjeit minden filmkedvelőnek érdemes ismernie, fotósként pedig kifejezetten ajánlott az olyan címek megtekintése, mint a Ragyogás, a Barry Lyndon vagy a 2001: Űrodüsszeia. Mielőtt azonban filmkészítésbe fogott volna, Kubrick több éven át a Look magazin fotósaként dolgozott. Életének ezt a szakaszát kevésbé szokás emlegetni, holott kimagasló tehetségét már jóval a filmkészítés előtt bizonyította.

Fotóinak témáit mindig az emberek jelentették, hivatásából eredően pedig számos érdekes helyen fordult meg kamerájával, ahol lehetősége nyílt a legkülönfélébb személyek fotózására. A különleges karakterek mellett azonban a hétköznapi embereket is szívesen fotózta, egyik kedvenc témája pedig a New York-i aluljárók és metrók világa volt.

Első ránézésre talán nem sok hasonlóságot látunk filmjei és fotói között, jobban megvizsgálva azonban ugyanazon tulajdonságokat fedezhetjük fel bennük. Kubrick a vizuális történetmesélés mestereként vált ismertté filmjeivel, ezt a képességét pedig a fotós évei alatt sajátította el. Kiváló érzékkel találta meg a karakteres személyiségeket és beszédes pillanatok, fotói így sosem egyszerű portrék, hanem sokkal inkább apró történetek voltak. 

A történetmesélés eszközei közé tartozott a kontextus, a megfelelő időzítés, illetve a jó érzékkel választott kompozíció. Kubrick pontosan tudta, mennyit kell megmutatni egy szituációból ahhoz, hogy összeálljon a fejünkben egy történet. Nem csupán az emberekre, hanem azok környezetére, illetve az emberek közti kapcsolatra koncentrált. A jól elkapott mozdulatok és gesztusok, a szereplők egymáshoz fűződő viszonya, valamint a képen belüli elhelyezésük adják a fotók lelkét, melyekhez kitűnő időzítésre és precíz kompozícióra volt szükség. A nézőpont és a képkivágás így gyakran épp olyan beszédes, mint maguk a szereplők.

Mindezt nemcsak a magazinfotóinál, hanem a New York utcáin készült, hétköznapi embereket ábrázoló képein is felfedezhetjük. Míg a munkája kapcsán cirkuszba, boxmérkőzésekre és egyéb különleges helyekre látogatott, valamint időnként hírességeket és sztárokat is fotózott, addig a hétköznapi emberek közt is ugyanúgy meg tudta találni a karakteres személyiségeket és apró történetek. Ezeket a fotóit különösen érdekesnek tartom, hiszen jó példát mutatnak arra, hogy akár mi magunk is bármikor találhatunk magunk körül fotózásra érdemes pillanatokat.

Habár a Look magazinnak szánt fotóinál leginkább a hagyományos kompozíciókat és természetes fényhasználatot részesítette előnyben, Kubrick vizuális stílusa gyakran kalandozott el a hollywood-i film noir irányába. Igyekezett az általa nagyra tartott filmek képi világát utánozni, így már a fotós évei alatt is a filmkészítés irányába kacsingatott.

Kubrick filmjeiből már megszokhattuk a gondosan kidolgozott jeleneteket és a tökéletesen kimért, precíz kompozíciókat. Ez a pontosság és az apró részletekre való figyelem a fotóiban is felfedezhető. Míg más fotósok gyakran egy komplett sorozatot készítenek egy szituációról, majd később kiválasztják közülük a legjobb darabot, addig ő igyekezett minden egyes fotót a legjobb tudása szerint elkészíteni. Nem pazarolta a filmszalagot, és nem kísérletezéssel töltötte az idejét. A filmes karrierjét fémjelző végtelen pontosság és precíz rendezés már a fotóiban is megmutatta magát, amitől a képei szinte olyanok, mintha csak egy mozifilm képkockáit látnánk.

Mindez egy érdekes gondolatot vet fel a filmkészítés és fotózás kapcsán. Joggal gondolhatnánk, hogy egy fotós nem tudja úgy kedvére alakítani az előtte lévő jelenetet, mint egy rendező. Ez általában így is van, hiszen a filmkészítés során minden apró elemet befolyásolhatunk, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, mindig van lehetőségünk változtatni és újra felvenni a jelenetet. Amennyiben nem beállított képekről beszélünk, a fotózásban ezt nem tudjuk megtenni. Akármilyen helyzetben is találjuk magunkat, mindig nekünk kell alkalmazkodnunk az adott szituációhoz. Ha egy pillanatról lemaradtunk, akkor az a fotó elúszott. Kubrick azonban bebizonyította, hogy nem csak a beállított fotók mutathatnak be olyan gondosan kidolgozott jeleneteket, mint a filmek.

Habár neki is voltak beállított fotói, a nagy része nem ebbe a kategóriába tartozott, mégis mindig azt érezzük rajtuk, mintha csak egy filmforgatás során rakta volna össze a jelenetet. Az apró részletekre való figyelem, a precizitás, a kiváló vizuális érzékek és a türelem olyan fotókat eredményeztek, melyek tökéletes példát mutatnak arra, hogyan hozhatja ki egy fotós a maximumot egy adott szituációból. 

Kubrick filmjei és fotói ugyanazon értékeket hordozzák magukban, ami Tarkovsky és David Lynch példája után ismét arra emlékeztet minket, hogy mindig az alkotás mögött álló személy a legfontosabb, függetlenül attól, hogy milyen médiumról van szó. 

(Kattints a galériára és nézd meg a fotókat!)