Filmajánlók fotósoknak #3

Számos olyan film létezik, amely kiváló inspirációs forrás lehet egy fotós számára, ezekből párat pedig már említettünk is a korábbi válogatások alkalmával. Most ezt a listát folytatva ismét néhány olyan címet ajánlok figyelmedbe, amelyek azon túl, hogy nagyszerű filmek, értékes leckéket tartogatnak számodra a vizuális nyelvről. 

Ne feledd, hogy a teljes listát mindig frissítem a fórumon, így ha szeretnél válogatni az eddig ajánlott címek közül, itt egyszerűen megteheted. A lista alatt a hozzájuk tartozó bejegyzéseket is megtalálhatod.

Nem is húzom tovább a szót, íme további öt film, amiből sokat tanulhatsz, ha érdekel a fotózás.

Az ember gyermeke (2009)

Rendező: Alfonso Cuarón
Eredeti cím: Children of Men
Fényképezte: Emmanuel Lubezki
IMDb

Az ember gyermeke azon filmek közé tartozik, amiben keresve sem igazán találunk hibát. Ez a disztópikus sci-fi minden fronton kimagaslóan teljesít, a színészi gárdától kezdve a történeten át egészen a soundtrack-ig. A leginkább méltatott pontja azonban a képi világ és az operatőri munka, ami ezúttal Emmanuel Lubezki nevéhez köthető. Habár a legszembetűnőbb sajátossága a filmnek a hosszú, vágatlan snittekben rejlik, fotós szemmel nézve is kimondottan tanulságos lehet a képek elemzése. Érdemes megfigyelni a kompozíciókat, a meleg és hideg színek használatát, a természetes fényeket, és ami talán a legfontosabb, a látószögeket. A nagy látószögű képek gyakran rántanak be minket az akció közepébe, ami a hosszú snittekkel párosítva fontos formulája annak a lehengerlő élménynek, amit a film biztosít. A fotózásban ugyanígy kihasználhatjuk a nagy látószögben rejlő lehetőségeket, így a film megnézése után talán te is nagyobb kedvvel nyúlsz majd a hasonló gyújtótávolságú objektívek után. Mindent összevetve Az ember gyermeke az elmúlt két évtized talán legjobb sci-fi-je, amit mindenképp érdemes legalább egyszer megnézned.

M - Egy város keresi a gyilkost (1931)

Rendező: Fritz Lang
Eredeti cím: M
Fényképezte: Fritz Arno Wagner
IMDb

Ha visszamegyünk az időben bő 90 évet, találhatunk egy egészen kiváló thrillert Fritz Lang-tól, amely még ennyi év távlatában is megállja helyét a vásznon. Habár a hangosfilmek ekkor még gyerekcipőben jártak, Fritz Lang már ekkor megértette, hogy a hangnak csak akkor lehet fontos szerepe egy filmben, ha az a megfelelő szintű csenddel párosul. A csend és a különböző hangeffektek pedig csak akkor működnek igazán, ha közben a képekkel is tudunk hatni a nézőre. Mindezt kiválóan be is bizonyította az 1931-ben megjelent első hangosfilmjével, amely egész egyszerűen az M címet kapta. Rengeteg nagyszerű képet találhatunk a filmben, melyeknek talán legnagyobb erőssége a drámai fényhasználatban rejlik. Az erőteljes fények és határozott, éles árnyékok misztikus, nyomasztó hangulatú köntösbe bújtatják a filmet, és olykor hátborzongató képet festenek a történet középpontjában álló gyilkosról. Fotósok számára kimondottan tanulságos lehet a képek elemzése, és jó inspirációs forrásként szolgálhat hasonló fotók készítésére. Az M azonban a képi világán túl is egy igazán remek, időtálló alkotás, amelyben az izgalmas, feszültséggel teli sztorit Fritz Lang nagyszerű rendezése és Peter Lorre zseniális játéka koronázza meg.

Szédülés (1958)

Rendező: Alfred Hitchcock
Eredeti cím: Vertigo
Fényképezte: Robert Burks
IMDb

Ha a vizuális nyelvről szeretnénk tanulni, Hitchcock filmjeivel nem igen lőhetünk mellé. Tulajdonképpen mindegyik alkotása valóságos aranybánya lehet filmkészítők és fotósok számára, most azonban kifejezetten egy címre szeretném felhívni a figyelmed, amely nem más, mint az 1958-as Szédülés. Hogy miért pont ezt a filmet emeltem ki a sok közül? A válasz nagyon egyszerű. A színek miatt. Egy régebbi bejegyzésben már röviden írtam a színek szerepéről a fotózásban, amelyben a különböző színekhez társított érzelmekre is kitértem. Ezt már akkor is a filmekkel hoztam összefüggésbe, és most is emiatt ajánlom neked a Szédülést. Hitchcock pontosan értette, hogy minden színről más és más érzelemre és hangulatra asszociálunk, így ez is egy olyan eszköz, amellyel hatni lehet a nézőre. A színekkel irányíthatja a figyelmet, jellemezheti a szereplőket és megalapozhatja egy jelenet hangulatát. Érdemes különösen nagy figyelmet fordítani arra, hogy mikor milyen színű ruhákban jelennek meg a szereplők, ugyanis ez sem a véletlen műve. Ha ilyen szemmel nézed a filmet, és elgondolkozol azon, milyen alkotói szándék állhat a színhasználat mögött, könnyen lehet, hogy ezután a fotózásban is kicsit tudatosabban nyúlsz majd a színekhez. 

Joker (2019)

Rendező: Todd Phillips
Eredeti cím: Joker
Fényképezte: Lawrence Sher
IMDb

Ha a régi klasszikusok után egy modernebb, ütősebb mozizásra vágynál, a Joker tökéletes választás lehet erre a célra. Habár képregényes alapokból táplálkozik a film, a Joker közel sem egy tipikus szuperhős-mozi, hanem sokkal inkább komoly karakterdráma, amit leginkább Martin Scorsese Taxisofőrjével állíthatnánk párhuzamba. A történet sötét, nyomasztó és helyenként erőszakos, a képi megvalósítás azonban olyannyira lenyűgöző, hogy amikor pár éve beültem rá a moziba, életem egyik legjobb filmélményét kaptam. Ehhez persze Joaquin Phoenix zseniális játéka és a film hátborzongató zenéje is nagyban hozzájárult, a fő élvezeti forrást azonban végig a képi világ jelentette számomra.  A gyönyörű színek és fények egyszerűen a képernyő elé láncolják az embert, és a zenével együtt olyan atmoszférát teremtenek, amely folyamatosan emlékeztet minket arra, miért is olyan jó moziba járni. Ha nem riadsz vissza a sötétebb hangvételű filmektől, a Joker egy olyan audio-vizuális élménnyel kecsegtet, amelyez foghatót csak nagyon ritkán láthatunk.

Ó, testvér, merre visz az utad? (2000)

Rendező: Joel  Coen, Ethan Coen
Eredeti cím: O Brother, Where Art Thou?
Fényképezte: Roger Deakins
IMDb

Ha a nyomasztóbb történetek nem éppen a te ízlésednek kedveznek, zárásként ajánlok egy könnyed, felemelő és szórakoztató filmet, amely azon túl, hogy hamar jobb kedvre deríthet, a fotózáshoz is könnyen meghozhatja a kedved. Én legalábbis valahányszor láttam ezt a filmet, mindig erős késztetést éreztem utána arra, hogy kamerát vegyek a kezembe. Vidám, élénk színek és természetes fények jellemzik a képi világot, amely már önmagában kellemes, jóleső hangulatot kölcsönöz a történetnek. A film azonban ezen felül is kimondottan szórakoztató tud lenni, a kiváló szereposztás, különös karakterek, fordulatos történetvezetés, jó poénok és kellemes zenék egy olyan filmélménnyé állnak össze, amit még a sokadik nézés után sem tudok megunni.

Most egyelőre ennyi film fért a bejegyzésbe, a lista azonban bármikor folytatódhat. Addig is ne feledd, hogy bármikor egyszerűen válogathatsz az eddig ajánlott címek közül a fórumon, vagy elolvashatod a régebbi bejegyzéseket, amik esetleg kimaradtak.

Jó filmezést!