Te miért fotózol? Gondolkodtál már ezen? Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy erre most egyszerűen rávágod, hogy „mert szeretek fotózni.” És ez szuper! De most gondolkodj el ezen kicsit komolyabban is.
Az előző bejegyzésben már említettem, mennyire fontos a fotód születése mögötti szándék. Az, hogy tudd, miért készíted a képet. Miért érzed szükségesnek, hogy az a fotó megszülessen? Valóban valami olyat láttál meg, amit érdemes megörökíteni? A legjobb fotósok mind tudják, hogy a saját szemeddel kell látnod a világot. Amikor olyasmit veszel észre, ami csak a te fejedben létezik, mindenképp ugorj rá arra a témára és készítsd el a képet. Ha a technikai tudás is megvan hozzá, a végeredmény magáért fog beszélni.
Nézd meg például az alábbi fotót. Láttál már tájképet? Persze, hogy láttál. Bizonyára sokat. És láttál már ilyen tájképet? Nos, ilyet csak akkor láthattál, ha találkoztál már Huntington Witherill munkásságával. Ő ugyanis pontosan érti azt, hogy a fotóidat azzal a széndékkal kell elkészítened, hogy valami újat mutass meg. Saját vízió, pazar kivitelezés, páratlan végeredmény. Ilyen egyszerű.
Huntington Witherill
Most nézd meg ezzel szemben azt a töménytelen mennyiségű fotót, amit a közösségi médián találsz. Itt elsősorban nem az egyszerű dokumentált pillanatokról beszélek, hanem a kifejezetten fotós oldalakra feltöltött alkotásokról. Ilyen esetben ugye a művésznek kellene előtérbe kerülnie az eszetlen kattingatóval szemben. Na de hányszor történik ez meg valójában? Sajnos csak nagyon ritkán. Vagy sosem.
Milliós gépek, értéktelen képek
A minap az egyik legnagyobb fotós csoportot böngésztem a facebook-on, amiben a tagok zöme fotósnak vallja magát. Már abból is látszik, mennyire komolyan gondolják a dolgot, hogy saját vízjelük van, amit előszeretettel raknak a fotóik sarkába, a profiljukra kattintva azonnal kivehető, hogy hivatásként űzik a fotózást és természetesen a gépük sem éppen egy olcsó darab. Ilyen emberek fotóit böngészve joggal várhatná az ember, hogy látni fog néhány megnyerő darabot, ugye? Hát, nem így történt. Elkezdtem görgetni a képeket valami különleges után kutatva, majd hosszas ásítozás és szörnyülködés után az unalom és kiábrándultság győzedelmeskedett rajtam és úgy döntöttem, inkább valami értelmes dologgal töltöm az időmet.
Egyetlen olyan fotóval sem találkoztam, amiben látnék némi fantáziát. Ehelyett elcsépelt témákat, nulla tartalmat és unalmas, sokat látott beállításokat találtam. Eredeti ötletnek vagy sajátos meglátásnak pedig még csak a nyomát sem. Egyszerűen úgy tűnt, hogy az emberek elfelejtették, miről szól a fotózás. A művészet lényegét gondolkodás nélkül áldozzák fel a technikai erények oltárán. Persze értem én, hogy ezek az emberek nem művészek, csupán szakemberek. És ezzel nincs is semmi baj, ez is a fotózásnak egy formája. Na de akkor mi a búbánatos fenéért osztják meg a képeiket egy olyan csoportban, aminek a fotózás esszenciájával kellene foglalkoznia? Ez igencsak arra utal, hogy valahol azért mégis csak amolyan művészfélének tartják magukat. Az igazság azonban az, hogy ha nem tiszta a szándék, mit akarsz képviselni a képeddel, az abban a pillanatban feledésbe merül számomra, hogy leveszem róla a tekintetem. Az ilyen fotót pedig a legjobb indulattal sem nevezném művészeti alkotásnak.
Martin Parr
Nem akarom nagyon belelovallni magam a dologba, mielőtt még valakit megbántanék. Bevallom, kicsit az indulat is beszél belőlem, mert régóta szúrja az oldalam ez a dolog. De azért remélem, érzed te is, mit akarok mondani. Valahol félrecsúszott a fotózás értelmezése, és ha a közösségi médiában megosztott tartalmakat nézzük, bizony egy keserves elegye lett a hobby- és szakmabeli fotósok kakaskodásának. A valódi művészetnek pedig már nyoma sincs az egészben.
Itt jössz te a képbe
Belőled azonban nem kell, hogy ilyen fotós váljon, ezért kanyarodjuk most vissza hozzád és ahhoz, amit mondani akarok. Egy szóban az egésznek a lényege: a szándék. Miért fotózol? Miért készítesz el egy képet? Gazdagabb lesz tőle a világ, ha megszületik ez a fotó? Szeretnél megmutatni valami olyat, amiről úgy gondolod, csak te vetted észre? Vagy csak a pénzkeresés a cél? Nagyon fontos, hogy tisztázd magadban a széndékaid és ennek megfelelően cselekedj. Mint ahogy azt az előző bejegyzésben is ecseteltem, a legfontosabb te vagy. Ennek a fotóidban is tükröződnie kell. Ne olyan képet csinálj, amit ha a többi hétköznapi darab közé keverünk, nem lehet majd megtalálni, melyik volt a tied. Ha megfogadod a tanácsaim, tízezer fotó közül is ki lehet majd szúrni a te alkotásod.
Gyakorolj
Az egyik legegyszerűbb és leghasznosabb dolog, amit tehetsz, hogy folyamatosan fotózol. Kattingass mindenfele, eszeveszettül, de ne ész nélkül. Járj nyitott szemmel és találj valamit, ami izgalomba hoz. Nézz rá úgy, ahogy eddig még senki. Gondold át, hogy mit akarsz átadni a képpel, mire akarod helyezni a hangsúlyt. Találd ki előre, milyen érzést vagy gondolatot akarsz ülteni a befogadó fejébe, a fotót pedig igyekezz úgy elkészíteni, hogy beteljesítse a célját.
Ha követed a megérzéseid, eleget fotózol és önmagad adod, rövidesen készítesz majd néhány olyan képet, ami tisztán belőled jött. Nem egy megszokott sémára húzod majd rá a képid, mint ahogy azt oly sokan teszik. Az egyediséggel kezdődik minden, azt pedig magadon belül kell megtalálnod, nem a külvilágban tapogatózva. Ha ez megvan, a technikai tudással párosítva páratlan fotókat készíthetsz majd. De erről majd később.
Még valami
Ne feledd, továbbra is várom a gondolatébresztő fotókat, hogy megnyithassam a galériát. Ha készítesz valamit, vagy van elfekvőben néhány jól sikerült, érdekes képed és szeretnéd ezt megosztani velünk, ezen az oldalon tudod megtenni. Küldjetek sokat, bátran!
Sok sikert, jó fotózást!