Hogyan tanuljunk a filmekből?

A fotózás és filmművészet között számos párhuzamot húzhatunk, hiszen mindkét médiumnak szerves részét képezi a vizuális történetmesélés. Éppen ezért érdemes minél több minőségi filmet néznünk, melyekkel így nemcsak filmes ismereteinket, hanem fotós tudásunkat is bővíthetjük. Ha kicsit visszalapozol a blogban, több olyan bejegyzést is találhatsz, melyekben pontosan ebből a célból ajánlok neked filmeket. Néhány gondolatot is fűztem hozzájuk, melyekből kiderül, miért ajánlom őket, ha azonban csak a címek listája érdekel, a fórumon ezt is megtalálod.

A mai bejegyzésben azonban nem konkrét filmeket mondok, hanem helyette abban szeretnék elmerülni kicsit, hogy pontosan milyen leckéket is tartogathatnak számunkra a filmek a vizuális nyelvről. Ha tudatosan figyelünk a filmek vizuális megoldásaira, rengeteg hasznos technikát tanulhatunk, melyeket később a fotózás során is alkalmazhatunk. 

Egy tudatos nézőpont

Ahhoz, hogy valóban tanulságosak legyenek a filmnézéssel töltött órák, hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy tudatosan elemezzük a filmek képi világát. Ez kezdetben kissé nehéz lehet, hiszen egy átlagos filmnéző hajlamos egyszerűen elmerülni a történetben, így nem feltétlenül fordít nagy figyelmet a különböző filmes megoldásokra. Ha azonban szokásoddá válik, hogy alaposan megfigyeled a filmek képkockáit, nemcsak a film történetét és mondanivalóját értheted meg jobban, hanem a fotós látásmódod is sokat fejlődhet. Idővel pedig egyre természetesebbé válik majd ez az újfajta nézőpont, ami új rétegeket nyithat meg előtted a filmek értelmezésében.

Egy filmben minden tudatos tervezés eredménye, és amennyiben egy tehetséges rendező munkáját nézzük, a képek épp olyan beszédesek lehetnek, mint maga a dialógus. Mivel a történet nem feltétlenül szavakkal, hanem sokkal inkább képekkel van elmesélve, a filmkészítők tudatosan használnak különféle vizuális eszközöket arra, hogy kommunikáljanak a nézővel. Ezek a megoldások pedig a fotózásban is épp olyan hatásosak lehetnek, mint a mozgóképek esetében, ezért érdemes alaposan megvizsgálnunk, hogyan kommunikál a film a nézővel. 

Mit lát a kamera?

Egy képet persze számos szempont alapján elemezhetünk, melyeket most hosszú lenne felsorolni. Csak hogy néhányat említsünk, ide tartozhat a kompozíció, a színvilág, a fényhasználat, a fókusz, a szereplők elhelyezése és az egyéb technikai beállítások. Hogy éppen mi ezekből a fontos, az az adott filmtől és jelenettől függ. Mivel nagyon sok dologra figyelhetünk, kezdetben kissé nehéz lehet a képek értelmezése, ezért most megosztok veled néhány egyszerű tippet, ami segíthet a tanulságok levonásában. 

Ahhoz, hogy jobban értsd a filmek vizuális nyelvét, azt ajánlom, elsősorban figyelj egész egyszerűen a kompozícióra. A kompozíció biztosan fontos, hiszen az egyik leglényegesebb kérdés, amit a filmkészítőknek minden egyes lépésnél el kell dönteniük, hogy pontosan mit és hogyan lát a kamera.

Nem mindegy, hogy egy jelenet közeli képekkel vagy tág plánokkal van elmesélve, ahogy az sem, milyen szögből látjuk a szereplőket. Egy közeli portrénál a szereplők érzelmei, személyiségjegyei és belső világuk kerül előtérbe, míg egy tágabb képkivágásban már a környezet is fontossá válik. Megfigyelhetjük azt is, milyen hatást kelt egy alsó és felső nézőpont, vagy egy ferde kameraállás. Ha figyelünk ezekre a kompozíciós megoldásokra, és megpróbáljuk összevonatkoztatni a történettel, könnyen megérthetjük, mit miért használnak a készítők. Ezzel pedig olyan tudásra tehetünk szert, amit aztán a fotózásban is alkalmazhatunk. Első lépésnek tehát azt ajánlom, foglalkozz egyszerűen azzal, hogy mit lát a kamera.

A kompozíción túl - színek és fények

Amikor már a kompozíciós szempontok elemzése nem okoz gondot, továbbviheted mindezt egy lépéssel, és megvizsgálhatod a szín- és fényhasználatot. Egy jelenet alapvető hangulatát javarészt a színek és fények határozzák meg, melyek a kompozícióhoz hasonlóan szintén szerves részét képezik a fotózásnak. Itt elsősorban figyelhetsz a meleg és hideg színek használatára, valamint az alapvető színpalettára, ami a film képi világára jellemző. A különböző színekhez különböző érzelmeket társíthatunk, amelyek így hatékony eszközei lehetnek a történetmesélésnek. Mindezzel szorosan összekapcsolódik a fényhasználat, ami szintén számos szempont alapján elemezhető. Megfigyelhetjük a fények irányát, erejét, keménységét és hőmérsékletét, valamint azt, hogy természetes vagy mesterséges fényeket látunk-e a filmben.

A fényekkel kapcsolatban fontos, hogy ne feledkezz meg az árnyékokról sem, különösen a fekete-fehér filmek esetében. Az erőteljes kontrasztok és éles árnyékok drámai hatást keltenek, míg egy lágyabb megvilágítás finomabb árnyékokat, ezzel pedig festőibb hangulatot eredményez. Az árnyékok alkalmasak lehetnek a térmélység érzékeltetésére, valamint érzelmi töltetet adhatnak a képeknek. Ha szeretnéd jobban megérteni a fény-árnyék hatásokat, érdemes fekete-fehér filmeket nézni, itt ugyanis nem hagyatkozhatnak a készítők a színekre, ami megkönnyíti a képek értelmezését.

Amennyiben természetes fényről van szó, megfigyelheted azt is, milyen hatást keltenek a különböző napszakok és időjárási körülmények. A déli napfény éles, kontrasztos árnyékokat vet, míg az aranyóra melegebb, lágyabb tónusokat eredményez. Egy borongós, ködös időjárás esetén pedig a fény szórtabbá válik, eltüntetve az erős kontrasztokat és éles árnyékokat. Minden ilyen apróság értékes lehet számunkra, hiszen a fotózásban épp úgy használhatjuk őket, mint a filmek esetében. 

Egyéb vizuális eszközök

Mindezzel persze még mindig csak a felszínt karcolgatjuk, hiszen ahogy korábban is mondtam, hosszú lenne felsorolni mindent, ami egy film képi világát alkotja. Ha azonban a kompozícióra, fényhasználatra és színekre figyelsz, máris rengeteg olyan dolgot tanulhatsz, ami segíthet a jobb fotók készítésében. Ha pedig ezeknek az elemzése már könnyedén megy, ismét továbbmehetsz egy lépéssel és megfigyelheted az egyéb vizuális eszközöket. A filmekben gyakran láthatunk példákat olyan megoldásokra, mint a keretezés, vezetővonalak használata, szimmetria, negatív tér, egyensúly vagy térmélység érzékeltetése. Ezen kívül az is fontos lehet, milyen objektívvel vettek fel egy jelenetet, hiszen a különböző látószögek különböző érzést keltenek a nézőben. Bármi, amit a képekkel kapcsolatban észreveszel, fontos vizuális eszköz lehet, amely segíti a filmkészítőket abban, hogy a kívánt módon meséljék el a történetet.

Ha valami megragadja a figyelmed, tedd fel magadnak a kérdést, hogy vajon miért választották ezt a megoldást a film készítői? Hogyan vonható ez össze a szereplőkkel és a cselekménnyel? Mi történne, ha megváltoztatnál valamit? Más érzelmeket keltenének benned a képek? Változna tőle a jelenet értelmezése? Azzal, hogy felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, könnyebben megértheted a filmek vizuális nyelvét, amivel a filmnézés is élvezetesebbé válik, hiszen mélyebb értelmet tudsz majd társítani a képekhez. Ez pedig minden bizonnyal a fotózásban is hasznodra válik majd.

Személyes stílusjegyek

Érdemes azonban még egy dologra kitérni, ugyanis a filmnézés nemcsak arra alkalmas, hogy az alapvető vizuális eszközöket megismerjük, hanem arra is nagyszerű példákat mutatnak, hogyan jelenhet meg egy rendező saját személyes stílusa a képekben. Ahhoz, hogy valóban egyedi fotókat készítsünk, néha tudnunk kell azt is, hogyan menjünk szembe a megszokott sémákkal és állítsuk fel a saját szabályainkat. A filmnézés ebben is segíthet nekünk, hiszen számos olyan rendező van, aki hatékonyan építette be a filmjeibe saját vízióit, ezzel pedig olyan egyedi stílust hoztak létre, amiről azonnal felismerhetjük a munkájukat.

Ilyen lehet például Stanley Kubrick, akinek precíz kompozíciói, szimmetrikus beállításai és gondosan megtervezett perspektívái egyedülálló látványvilágot teremtenek. Hasonlóan markáns képi világot épített fel Wes Anderson, aki élénk színpalettájával, szimmetrikus képkivágásaival és gondosan megkomponált jeleneteivel tűnik ki más rendezők közül. David Lynch filmjeiben a szürreális, álomszerű jelenetek, az erőteljes árnyékok és kontrasztok, valamint az élénk, szokatlan színek teremtenek egyedi, misztikus képi világot, amely összetéveszthetetlenül az ő névjegyévé vált - nemcsak a filmjeiben, hanem fotóiban és festményeiben is. Jó példa lehet még Andrei Tarkovsky is, aki természetes fényekkel és színekkel teremti meg a rá jellemző nosztalgikus, melankolikus hangulatot filmjeiben, melyek képi világa gyakran a régi polaroid fotók stílusát idézi.

Sokáig lehetne még sorolni a vizuális eszközöket, képi megoldásokat és rendezői stílusjegyeket, de nagyon hosszú lenne ez a bejegyzés, a lényeget pedig már elmondtam. Remélem, most már te is látod, hogyan tanulhatunk a filmekből, és milyen módon válhat mindez hasznunkra a fotózásban. Ha hozzászoksz a filmek képi világának elemzéséhez, sokat tanulhatsz a vizuális nyelvről, fejlődhet a látásmódod, új rétegek nyílhatnak meg előtted a történet értelmezésében, maga a filmnézés pedig egy sokkal élvezetesebb tevékenységgé válhat.

Ha szeretnél néhány ajánlást kapni, hogy pontosan milyen filmeket érdemes nézni, lapozz vissza a blogban, vagy nézd meg a teljes listát a fórumon. Ha pedig szívesen olvasnál még filmekről, vagy örülnél újabb ajánlóknak, nyugodtan jelezd ezt nekem egy kommentben. 🙂