A rekesz kreatív használata

Ha olvastad az előző bejegyzést, amelyben a záridő kreatív használatáról volt szó, akkor már tudod, hogy akár egyetlen beállítás változtatásával is érdekesebbé tehetünk egy képet. Ha esetleg kimaradt volna ez az írás, de most szívesen elolvasnád, itt megtalálod. 

A záridő azonban nem az egyetlen beállítás, amellyel kreatívan bánhatunk. Ugyanez elmondható a rekeszről, amely szintén az egyik alappillére a fotózásnak, mind technikailag, mind pedig a kreatív alkotás szempontjából. A rekesz mérete nemcsak a kamerába jutó fényt, hanem a mélységélességet is befolyásolja, így ezzel is egy olyan eszközt kapunk, amellyel a fotók tartalmát, látványát és hangulatát befolyásolhatjuk.

Fontos megemlíteni, hogy a mélységélesség nem csak a rekesztől függ. A tárgytávolság és gyújtótávolság szintén fontos tényezők ilyen szempontból, most azonban egyszerűen a rekeszre szeretnék fókuszálni, hiszen ez lesz az az összetevő, amit minden esetben tudunk kontrollálni. 

Minél nagyobb rekesznyílással fotózunk, annál kisebb lesz a mélységélesség. Abban a pillanatban pedig, hogy a mélységélesség beszűkül, egy fontos döntés elé állunk, amely óriási hatással lesz a fotónkra. Ez természetesen nem más, mint az, hogy hova helyezzük a fókuszt.

Az egyértelmű válasz erre a kérdésre az, hogy a témánkra, hiszen ez a kép legfontosabb pontja, és minden más zavaró elemet ki kell iktatnunk a kompozícióból. Sokszor valóban ez a jó megoldás, néha azonban nem árt, ha képesek vagyunk ennél kicsit szabadabban gondolkodni. Ha szembemegyünk az elvárásokkal, máris csavartunk egyet a képen úgy, hogy az eredmény sokkal izgalmasabb lehet, mint amit a szabályok diktálnak. 

Ha kicsi a mélységélesség, megtehetjük például, hogy az előtérben hagyunk valamit, ami fókuszon kívül esik ugyan, mégis a kép jelentős részét elfoglalja. Még mindig a témánk lesz a fotó legélesebb pontja, azonban bekerül elé valami, ami kicsit felrázza az összképet. A megfelelő kompozícióval párosítva egy előtérben lévő életlen elem nem feltétlenül számít hibának. Anton Corbijn játszik sokat ilyen módon a fókusszal, és a munkáját látva egyértelművé válik, hogy ezeknek a fotóknak is megvan a maguk varázsa. A fentebb látható fotója jól bizonyítja ezt.

De jó példa még erre ez a Ragyogás forgatásán készült fotó is, amit mindig is nagyon kedveltem. Jack Nicholson itt valószínűleg azt hitte, hogy Stanley Kubrick az ő fotóját készíti el éppen, holott ő valójában a lányával pózolt egyet a tükörben. Emiatt a fókusz sem ő rá került, a kompozíció azonban azt sugallja, hogy ő is fontos része a képnek. A fókuszváltás és a kompozíció párosításából így egy egészen jópofa, egyedi fotó született, amely nem véletlen, hogy azonnal megtetszett, amikor először találkoztam vele.

De akár ennél is továbbmehetünk, és használhatjuk a nagy rekesznyílást úgy, hogy a téma helyett a háttérre helyezzük a fókuszt. Ez már pont az ellenkezője annak, amit a józanész és a szabályok diktálnak, mégis azt gondolom, hogy ezzel a megközelítéssel is születhetnek nagyszerű fotók. Anton Corbijn még mindig jó példa erre, aki nemcsak a fotóiban, hanem néhány videoklipjében is (pl. Depeche Mode - Useless) ezzel a módszerrel dobta fel a képi világot. 

A kérdés csak az, hogy miért működhet jól egy ilyen fotó? Nos, nem mindig működik, ezért alaposan meg kell fontolnunk, hogy valóban fókuszon kívül szeretnénk-e hagyni a témánkat. Amikor ugyanis ezt tesszük, elvesznek a téma részletei, és helyette csak az alapvető formák, színek és alakzatok maradnak. Ez pedig nem minden téma esetében lesz látványos. Néha a részletekben rejlik egy téma varázsa, ezért ha csak foltokban látjuk azt, nem biztos, hogy működik majd a fotó. Ha azonban olyan témáról van szó, amelynél az egyszerű alakzatok és árnyalatok önmagukban is érdekesek lehetnek, megérheti a fókusszal kísérleteznünk. És persze az sem utolsó szempont, hogy mi van a háttérben, hiszen ez esetben az is fontos része lesz a kompozíciónak. Jó példa minderre Anton Corbijn fenti fotója.

De most nézzük meg mi történik akkor, ha elkezdjük szűkíteni a rekesznyílást. Ha valamilyen középértéket használunk (pl. f/4-f/8), azzal már megnő annyira a mélységélesség, hogy a távolban lévő elemek is fontosabb szerephez jutnak. Nem egészen lesznek még fókuszban, de már bőven felismerhetővé válnak. Vannak olyan fotók, ahol pontosan ezt szeretnénk, ezért ezeknek a rekesznyílásoknak is megvan a maguk helye a fotózásban.

Egy ekkora mélységélesség lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon irányítsuk a figyelmet a kép egy adott pontjára, hogy közben nem zárjuk ki teljesen a háttérben lévő elemeket. Itt elsőre Fon Ho munkája jut eszembe, akinél gyakran láthatjuk ezt a megközelítést. Ahogy a fenti fotóján is láthatod, a hangsúlyt a fókusszal a hozzánk közel eső emberekre helyezi, de ettől függetlenül a háttérben lévő járókelők is fontos részei a jelenetnek.

Ez a középút tehát akkor válhat hasznunkra, ha csak nagyon finoman szeretnénk irányítani a befogadó figyelmét, és nem szeretnénk, hogy a távolabb eső elemek teljesen elvesszenek a képről. A témát így még le tudjuk választani a háttérről, de ez nem lesz annyira direkt és szembetűnő, mint a tágabb rekesznyílások esetében. 

A rekesznyílást tovább szűkítve elérhetünk a skála azon végére, ahol már minden éles lesz a képen (pl. f/16-f/22). Ilyenkor a fókusszal már nem tudunk olyan kreatívan játszani, mint a korábbi példáknál, azonban ezeknek a rekesznyílásoknak is megvan a maguk haszna. 

Néha a legjobb döntés, ha úgy készítjük el a fotót, hogy annak minden egyes pontja éles. Hogy mikor érdemes ezt a megközelítést választanod, az leginkább a témától függ. Egy tájképnél például a legtöbbször azt szeretnénk, hogy az előtérben és háttérben lévő dolgok egyaránt élesek legyenek, ezt pedig csak egy szűkebb rekesznyílással érhetjük el. De számos más témánál is jól jöhet a nagy mélységélesség. 

Nézd meg például Yousuf Karsh fentebbi fotóját. Az Apollo 11 űrhajósait ábrázolja a kép, amin mindhárom férfi fókuszban van, hiszen egyaránt fontosak. Mivel itt nem akarta a fotós egyiküket sem külön kiemelni a kompozíción belül, a fókuszt is ehhez mérten állította be. 

Persze mindez csak néhány egyszerű példa arra, hogyan válhat hasznodra a rekesz és a fókusz fotózáskor. Minden témánál benne van a kalapban, hogy a rekesz változtatásával érdekesebbé teheted a képet. Egy zsúfolt utcát például megmutathatunk úgy is, hogy minden éles rajta, vagy úgy is, hogy csak egyetlen járókelőre helyezzük a fókuszt. Mindkét megoldás működhet, ezért érdemes kísérletezni. Óriási különbség lehet két eltérő rekesznyílással készült fotó között, ezért mindig jusson eszedbe, hogy ez is egy olyan beállítás, amely a kreatív alkotás egyik eszköze lehet. A fókusszal való játék amúgy is fontos része a fotózásnak, ez pedig egyenes összefüggésben van a rekesszel. 

Remélem, most már te is látod, hogy a fotózás technikai oldala nem csupán a helyes expozíció eléréséről szól. A záridő és a rekesz egyaránt fontos tényezők a fotók tartalma, látványvilága és hangulata szempontjából, ezért nagyon fontos, hogy miután megismerted az alapvető beállítások működését, ne feledkezz meg azok valódi szerepéről a fotózásban.