március 24

8 hozzászólás

Karanténfotók

Nem tudom, kinek hogyan telnek mostanában a napjai, de az biztos, hogy a karantén mindnyájunk életét megváltoztatta valamilyen formában. Nekem eleinte az jelentette a kihívást, hogy itthon ülve is kellőképp aktívan tudjam tartani az agyam. A napi teendők elvégzése és néhány óra ücsörgés (vagy fetrengés) a számítógép előtt ugyanis nem igényel túl nagy erőfeszítést, mindössze egy kávéra van szükségem és máris könnyedén átvészelem a napot. A gond ezzel csak az, hogy ha sok ilyen napom van egymás után, az agyam robotpilóta üzemmódba kapcsolva, gondolkodás nélkül is remekül teszi a dolgát. 

Nekem viszont kell valami, ami legalább egy kicsit megmozgatja a fantáziám, igénybe veszi a kreativitásom, és rejlik benne némi változatosság. Ezt az igényemet igyekszem kielégíteni különféle alkotói tevékenységekkel, olyanokkal, mint például a fotózás. Mivel itt mind fotózást kedvelő emberek vagyunk, gondoltam, megosztom veletek pár aktuális fotómat, néhány hozzájuk tartozó gondolat társaságában. Mindegyik kép az elmúlt néhány napban, a karantén alatt készült. 

A bejegyzés végén pedig egy olyan ötletet is felvetek, amihez bárki szabadon csatlakozhat, ha úgy tartja kedve. 

Mi a csudát fotózzunk otthon?

Ha te is szeretsz fotózni, a nagy otthonülésben azonban kezed ügyébe sem került a kamera, teljesen meg tudlak érteni. Nem könnyű a lakáson belül érdekes témákat találni, hiszen folyamatosan ugyanazok a dolgok vesznek körül minket. Már annyira megszoktuk őket, hogy nehezen látunk bennük bármi fantáziát. Én is így voltam ezzel, ezért sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy itthon fotózással töltsem az időmet. Rá kellett azonban jönnöm, hogy nemcsak hogy bőven akad jó téma a házon belül, de kimondottan jó gyakorlás is, amikor egy ilyen szituációból próbálok meg kihozni valamit. Rendesen meg kell erőltetnem a fotós érzékszerveimet, hogy ne ugyanazt az unalmas, hétköznapi dolgot lássam magam előtt, mint eddig. 

A legkönnyebb módja, hogy elvonatkoztassak a megszokott látványtól, ha egyszerűen a fényekre és árnyékokra figyelek. Ha egy erőteljes napsugár süt be az ablakon, megnézem, éppen mit és hogyan világít meg. Ha tetszik a látvány, csinálok pár képet. Ilyen egyszerű. A fenti növényes és az alábbi villás képek is így születtek. Ha nem süt be aznap reggel ilyen erősen a nap az ablakon, valószínűleg nem kezdtem volna el az asztalon lévő villát fotózni.

Egy jó tanács tehát, ha te is hasonló fába vágnád a fejszéd, hogy egyszerűen figyelj a fényekre. Húzd el a függönyt, engedd be a napfényt, és nézd meg, mi történik. Plusz tipp ehhez - amit remélhetőleg a fenti fotók is alátámasztanak - hogy fekete-fehérben még mutatósabbá válnak az ilyen képek.

Fotózd le még az unalmast is

Még egy tanács - amit nem egyszer hangsúlyoztam már korábban - hogy akkor is készítsd el a fotót, ha nem feltétlenül gondolod, hogy bármi jó kisülhet belőle. A legunalmasabb és legelcsépeltebb témával is előfordulhat, hogy ki tudsz belőle hozni valami jót. És ehhez hozzátartozik az is, hogy miután elkészült a kép, ne töröld le azonnal. Persze ez lehet csak rám igaz, de egy elég rossz szokásom, hogy csinálok egy képet, majd pedig ugyanazzal a mozdulattal rögtön le is törlöm. Néha azonban kell egy kis idő, mire értékelni tudok egy fotót, és csak később jövök rá, hogy talán nem is olyan rossz, mint amilyennek először hittem. Ilyenkor gondolok bele, hogy vajon hány jó képet törölhettem már le a pillanat hevében.

Példakánt itt ez a harmatcsepp, amit szintén mostanában, a kertben fotóztam. Megfordult akkor a fejemben, hogy el se készítem a képet, mert harmatcseppből annyi van már, én is fotóztam egy csomót, minek még egy? De azért mégiscsak lőttem egy képet, és még azt is megálltam, hogy ne töröljem le azonnal. Örülök, hogy így tettem, mert azóta egészen megtetszett, és úgy érzem, a maga módján még meg is állja a helyét a karanténos fotóim között.

De hozhattam volna példának ezt a felhőt is, ami szintén egy végtelenül egyszerű, kicsit sem különleges téma. Valamelyik nap kinéztem az ablakon, megakadt rajta a szemem, majd gyorsan a kezembe vettem a kamerát egy kép erejéig. Ennél több energiát nem fektettem bele, mert nem is ért ennél többet. Azóta viszont ezt a képet is megszerettem, és a maga egyszerűségével úgy gondolom, jól passzol a karantéfotóim közé. Akár még bele is magyarázhatnám, hogy ez a kis szürke,  magányos felhő jelképezi a karanténban megélt magányomat, de nem fogom, mert amúgy semmi ilyesmire nem gondoltam. És még most sem gondolom ezt.

Azért éreztem úgy, hogy ennek a tippnek itt a helye, mert ha otthon fotózol, biztos veled is előfordul majd, hogy mindent unalmasnak és érdektelennek találsz. A lényeg, hogy ne foglalkozz vele, te csak fotózz, ne törölj semmit, és hagyj némi időt a képeidnek. Pár nap múlva, ha visszanézed őket, biztos lesz köztük pár olyan, ami megtetszik.

Nálad mi van otthon? Mutasd meg!

Ha esetleg meghoztam a kedved ahhoz, hogy te is készíts otthon néhány képet, szívesen venném, ha megosztanád őket velem. Ha elég kép érkezik, egy külön bejegyzést is szentelnék nekik, ahol néhány gondolat kíséretében megosztanám a kedvenceimet, ahogy azt korábban is tettem. Nem kell, hogy kifejezetten a karanténról szóljon a kép, a lényeg, hogy mutasd meg, hogy otthon ülve is tudsz jó képet készíteni. Ha kedvet érzel hozzá, ezen az oldalon, vagy közvetlenül a fórumon is tölthetsz fel képet.

Nos, nálad mi van otthon? Nálam például egy tök jó hagyma, amit most jól meg is mutattam.

Még valami... 

Mivel kimondottan jó hatással van rám a karantén alatti fotózás, sok képem van még a fentieken kívül, amit eddig senkinek sem mutattam meg, és valószínűleg sok is fog még születni a következő napokban. Érdekelne belőlük még egy válogatás, vagy legközelebb inkább írjak valami másról? Egyáltalán hasznos nektek, ha a saját fotóimat osztom meg? Abba fektetném az energiám, amit ti is szívesen látnátok, olvasnátok, így ha van rá igény, jelezzétek egy kommentben az érdeklődést.

Köszi a segítséget, és addig is...

Jó fotózást! 


További bejegyzések

  • Szívesen veszem, ha megosztod a képeidet.
    Nagyon tetszett, hogy roppant egyszerű és hétköznapi dolgokat helyeztél egy új nézőpontba. Ennek köszönhetően nem lehet elégszer emlékeztetni magunkat arra, hogy a természet, ami minket körülvesz, mennyi apró kis csodát rejt. Még akár a lakáson belül is (pl. a hagyma).

  • Felértékelődik bennem ilyenkor, hogy mennyire szerencsés vagyok hogy bejárhatok dolgozni, ami 15 éve napi 100 km utat jelent. Minden nap láthatom a természet az időjárás változását, a vadakat, a szántóföldeket. Én is megállok utam során, ha tehetem és fotózok vmi aznapi szépet v. épp érdekeset. Ebben a covidos új világban felértékelődik minden ami természetes volt korábban. Úgy gondoljuk beszűkült az életterünk, de igazából most fedezünk fel egy újat…

  • A karantén szituációhoz hasonló, amikor az ember megöregszik. Már nem megyek (nem is mehetnék) világ körüli utazásra, de még a közeli erdőbe hajnali szarvaslesre se. De mindenütt akad valami látnivaló, pláne, ha egy kis fény is van.

  • Kedves Bendegúz! Szívesen nézem, olvasom bejegyzéseidet, sok ötletet kaptam belőlük. Én már egy régi motoros vagyok a fotózásban, de örömmel csipegetem az új ötlet morzsákat. Küldjél hasonló fotókat, közben szövegben mondd el, mit, miért csinálsz. Ügyes vagy! Üdvözlettel: Lovas Albert

  • Hàt igy még nem is gondoltam igy végig .Tényleg jó ötlet.Megtalàlni az örömöt az ürömben.Köszi a sok jó tanàcsot és ötletet.Szeretem nézegetni a képeidet.Igy is .tanulunk

  • Kedves Bendegúz!
    Nekem nagyon tetszik ez a poszt. Örülnék neki ha lenne folytatása.

  • Nagyon szeretem az ötleteidet! Jó tudni, hogy hasonlóan látjuk a dolgokat, pedig én egy amatőr vagyok! Köszönöm!

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >