Miért pont tájképek? Gondolkodtál már ezen? A rengeteg dolog közül, ami körülvesz minket, miért szeretünk pont tájakat fotózni? Ha nem is mindenki, de legalábbis sokan. A képeiteket nézve azt vettem észre, hogy titeket is jobbára a tájképek hoznak lázba. De mi lehet ennek az oka?
Az utóbbi időben sokat foglalkoztatott a tájképfotózás, így meglehetősen sokat töprengtem azon a kérdésen, hogy nekem mit jelent ez a dolog. Miért szeretem csinálni? Miben különbözik a többi műfajtól, és egyáltalán miért éri meg csinálni?
Több minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban, ami azt gondolom, érdekes lehet számodra is, ha érdeklődsz a tájképfotózás iránt. Ha pedig nem, talán most meghozom hozzá a kedved. Ezért gondoltam, hogy érdemes lehet megosztani egy bejegyzésben, mire jutottam a témával kapcsolatban. Következzen tehát 4 pont, ami miatt szeretem a tájképfotózást.
1. Kimegyek miatta a szabadba
Ha tájképet akarok fotózni, nincs más választásom, ki kell mennem és találnom kell valami különlegeset magam körül. Ez lehet, hogy egy olyan hely lesz, ami mellett már ezerszer elmentem, csak eddig nem láttam meg benne a szépet. De előfordulhat az is, hogy a megfelelő téma megtalálásához új területeket kell felfedeznem, ahol azelőtt még sosem jártam. Akárhogy is van, még ha nem is térek haza egy jó képpel, már hasznosnak érzem az időtöltést, hiszen kimentem a szabadba, szívtam egy kis friss levegőt, figyeltem a körülöttem lévő világra és ezáltal ellazultam, feltöltődtem. Egy kis séta a szabadban mindig jót tesz az embernek, nem csak fizikailag, de szellemileg is. A tájképfotózásnak köszönhetően pedig akkor is megteszem ezt, amikor épp eszembe sem jutna, vagy azt gondolnám, nem fér bele a napomba. Szerintem már csak emiatt is megéri néha a kezünkbe venni a kamerát és elindulni valamerre. Függetlenül attól, hogy sikerül-e jó fotót készítenünk, maga a séta mindenképp a hasznunkra válik.
2. Más szemmel látom a világot
A tájképfotózásnál gyakran egy olyan órában indulok útnak, amikor alap esetben valószínűleg bent lennék a házban. Ha szeretném elkapni a lehető legszebb fényeket, kénytelen vagyok korán kelni és elcsípni a napfelkeltét. De az is lehet, hogy épp emiatt maradok kint a szokásosnál tovább és várom meg a naplementét. Ezekben az órákban teljesen más köntösbe bújik a táj, amit alapesetben hajlamosak vagyunk elszalasztani, hiszen nem szoktunk a kora reggeli, hajnali órákban a természetben lenni. Ha fotózásra szánom magam, akkor viszont egy olyan arcát is megmutatja nekem a táj, amit napközben nem láthatok meg. Ez lehet, hogy némi fizikai kényelmetlenséggel jár, mert erőt kell vennem magamon hajnalban, hogy fel tudjak kelni, vagy el kell viselnem a kora reggeli hűvös levegőt. A végén azonban mindig teljes mértékben megéri a dolog. Amikor kint vagyok a természetben, teljesen egyedül, nézem a napfelkeltét és végül még egy fotón is sikerül ezt a pillanatot megörökítenem, az minden fáradságot megér.
3. Felér egy meditációval
Azt már említettem, hogy egy séta a szabadban mindig jót tesz az egészségünknek. Ezzel azonban korántsem ér véget a jótékony hatása a dolognak, hiszen maga a fotózás is egy olyan jelenlétet kíván meg tőlem, ami elősegíti azt, hogy belelazuljak a jelenbe és kiürítsem a fejem. Ha igazán jó tájképet akarok csinálni, nem lehet csak úgy röptében készíteni egy fotót. Meg kell állni, el kell merengeni kicsit a tájban és be kell fogadni a pillanatot. Ha ezt megteszed, és képes vagy teljesen arra koncentrálni, ahol vagy és amit csinálsz, maga a fotózás felér majd egy meditációval. Utána érezni fogod a hatását, és azt veszed majd észre, hogy kaptál valamit attól a fél órától, amit ott eltöltöttél. Kikapcsolódsz, kiüríted a fejed és feltöltődsz energiával. Függetlenül attól, hogy készül-e jó fotó, már maga a fotózás egészen felemelő érzés tud lenni.
4. Jobb fotóssá válok tőle
A fotózásnál mindig fontos, hogy a kép minden egyes pontjára figyelemmel legyünk. Soha nem jó, ha van egy zavaró elem a képen, ami eltereli a témáról a figyelmet. Ha jó fotós akarsz lenni, erre reflexszerűen kell figyelned. Ha ezt a készségedet fejleszteni szeretnéd, nincs rá jobb mód, mint a tájképfotózás. Itt jön ki ugyanis legszembetűnőbben ennek a fontossága. Ha elég tájképet fotózol, idővel ösztönösen ráérzel majd, hogyan hagyd csak azokat az elemeket a képben, amiknek valóban ott a helyük. Ez azonban nem az egyetlen dolog, amire a tájképfotózás megtanít. A kompozíció lényege, a megfelelő fény megtalálása, a kamera beállítása, illetve a témaválasztás fontossága is hatalmas hangsúlyt kap egy ilyen kép elkészítésénél. Ezek pedig minden fotó legfontosabb építőelemei. Így minél több tájképet fotózol, nem csak ezen a területen, hanem a fotózás minden formájában jelentős fejlődést érhetsz majd el.
Neked mit jelent a tájképfotózás? Miért szereted, vagy esetleg miért nem szereted csinálni? Kíváncsi vagyok, ti hogyan viszonyultok ehhez a témához. Ha bármilyen gondolat felmerül bennetek, nyugodtan osszátok meg velem egy hozzászólásban. Ha pedig elküldenéd egy fotód, tedd meg bátran ezen az oldalon! Minél több képet kapok tőletek, annál jobban örülök.
Jó fotózást kívánok!