Ebben a leckében a rekesz és a záridő beállításával foglalkozunk. Ezek határozzák meg többek között, hogy mekkora terület lesz éles a fotón, megfagy vagy elmosódik-e a mozgás, illetve megfelelően világos lesz-e a kép.

Nincs olyan rekesz- vagy záridőérték, amely minden tájképhez megfelelő. A beállításokat mindig a témához, a fényviszonyokhoz és a kívánt hatáshoz kell igazítanod.

Rekesz és mélységélesség

A legtöbb tájkép esetében azt szeretnénk, hogy a kép nagy része éles legyen. Ehhez kiindulópontként gyakran jó választás az f/8 körüli rekesz. Sok objektív ebben a tartományban ad jó részletességet, miközben megfelelő mélységélességet biztosít.

Fotó: Szűcs Bendegúz

Ez a fotó f/8-as rekesszel készült, ami megfelelő mélységélességet biztosított ahhoz, hogy a közeli pad mellett a táj távolabbi részei is részletesek maradjanak.

Az f/5.6 és f/11 közötti értékek a legtöbb tájképnél jó kiindulópontot jelentenek. Ha nagyon közel van az előtér, vagy különösen nagy mélységélességre van szükséged, használhatsz f/11 vagy f/16 körüli rekeszt is. Arra azonban érdemes figyelned, hogy nagyon szűk rekesznél a kép kissé veszíthet az élességéből és a részletességéből.

Nem szükséges minden tájképen mindennek élesnek lennie. Ha egy részletet szeretnél kiemelni, vagy lágyabb hátteret szeretnél, akár f/2.8–f/5.6 közötti rekeszt is választhatsz. A megfelelő rekeszt tehát mindig az határozza meg, mit szeretnél megmutatni a képen. A lényeg, hogy sose a véletlenre bízd a dolgot, mindig tudatos döntés legyen, hogy milyen rekeszértéket használsz.

Záridő

A záridő megválasztása attól függ, hogy kézből vagy állványról fotózol, illetve van-e mozgás a képen.

Ha kézből dolgozol, viszonylag gyors záridőre lesz szükséged ahhoz, hogy a saját mozgásod ne okozzon bemozdulást. Nagyobb gyújtótávolságnál szintén gyorsabb záridő szükséges, mert ilyenkor még nehezebb kézből kitartani a kamerát. A képstabilizátor segíthet, de a helyszínen mindig ellenőrizd le, hogy valóban éles lett-e a kép. (Ehhez érdemes belenagyítani a képbe, hogy a kis kijelzőn is jól lásd a részleteket.)

Fotó: Martin Bennie / Unsplash

A hosszabb záridő elmosta a víz mozgását, miközben a sziklák és a táj mozdulatlan részei élesek maradtak. A kép jól szemlélteti, hogyan befolyásolja a záridő a mozgás megjelenését és a fotó hangulatát.

Állvány használatakor, mozdulatlan tájnál akár több másodperces expozíciót is választhatsz. A hosszú záridővel elmoshatod a víz, a felhők vagy más mozgó elemek mozgását, ami kifejezetten látványos lehet, és különleges hangulatot adhat a képnek.

Ha hosszú záridőt szeretnél használni, de túl erős hozzá a fény, ND-szűrővel csökkentheted az objektívbe jutó fény mennyiségét.

Ha a szél mozgatja a fákat, a füvet vagy a virágokat, és azt szeretnéd, hogy ezek is élesen jelenjenek meg a képen, mindenképp gyorsabb záridőre lesz szükséged, még akkor is, ha állványról fotózol. Az állvány ugyanis csak a kamera bemozdulását akadályozza meg, a téma mozgását nem.

Fotó: Hendrik Cornelissen / Unsplash

Ezen a fotón már sokkal részletesebben kivehető a víz sodrása, ami jól szemlélteti, milyen hatással van a gyors záridő a mozgás megjelenésére és a fotó hangulatára.

Az expozíció ellenőrzése

Az expozíció azt mutatja meg, hogy mennyire lesz világos vagy sötét a fotód. Ennek ellenőrzésekor ne csak a fényképezőgép kijelzőjén látható képre hagyatkozz. Erős napsütésben ugyanis a kijelző sötétebbnek, sötét környezetben pedig világosabbnak tűnhet, mint amilyen valójában a felvétel.

Fotó: Szűcs Bendegúz

Ez a fotó jól szemlélteti az expozíció jelentőségét, mivel világos és sötét területek egyaránt találhatók rajta. Az erős kontraszt miatt különösen fontos a pontos expozíció, mert úgy kell megőriznünk a világos részek részleteit, hogy közben az árnyékos területek se váljanak teljesen sötétté. Ebben segíthet nekünk a hisztogram és a kiégésre figyelmeztető jelzések.

Ha a kamerád lehetővé teszi, kapcsold be a kiégett részekre figyelmeztető jelzést. Az elkészült kép visszanézésekor a túl világos területek általában villogni kezdenek a kijelzőn. Egyes kamerák már fotózás közben is képesek figyelmeztetni, ilyenkor csíkos, úgynevezett zebramintával jelölik meg a túlzottan világos részeket. Ha van ilyen beállítás a kamerádon, érdemes bekapcsolni.

Ezek a jelzések arra figyelmeztetnek, hogy az adott területek a kiégés közelében lehetnek, vagy már elveszhettek rajtuk a részletek. Tájképeknél különösen az égboltra és a világos felhőkre érdemes figyelned.

Bal oldalon a megfelelően exponált fotó látható, amelyen a zebraminta nem jelez kiégett területeket. A jobb oldali változat kissé túlexponált, ezért a zebraminta megjelenik a kép legvilágosabb részein, és figyelmeztet arra, hogy ezeken a területeken elveszhetnek a részletek.

A hisztogram szintén segíthet az expozíció ellenőrzésében. Ez egy egyszerű grafikon, amelyen a bal oldal a kép sötét, a jobb oldal pedig a világos részeit jelzi. Ha a grafikon túlnyomó része a jobb oldalra esik, az arra utalhat, hogy a kép bizonyos részei túl világosak és kiégtek. Nem kell arra törekedned, hogy a grafikon mindig egy meghatározott formát mutasson, mert ez a lefotózott témától is függ. Elsősorban arra figyelj, hogy a fontos világos részeken megmaradjanak a részletek.

Bal oldalon a fotó kissé alulexponált változata látható, ezért a hisztogram értékei a sötét tónusokat jelző bal oldal felé tolódnak. A jobb oldali kép kissé túlexponált, így a hisztogram a világos tónusokat jelző jobb oldal felé húzódik. Ez jól mutatja, hogyan jelezheti a hisztogram az expozíció eltolódását.

Ha rekesz-előválasztásban, záridő-előválasztásban vagy más félautomata módban fotózol, az expozíciókorrekcióval módosíthatod a kamera által választott világosságot. Ezt a beállítást általában egy +/- jelöli. Negatív értéket, például –0,3 vagy –0,7 értéket választva sötétebb, pozitív értéket, például +0,3 vagy +0,7 értéket választva világosabb képet kapsz.

Ha tehát az égbolt villog, vagy a hisztogram erősen a jobb szélhez tolódik, próbálj negatív expozíciókorrekciót használni, majd készíts új képet és ellenőrizd ismét az eredményt. Ha a teljes fotó túl sötét, pozitív expozíciókorrekcióval világosíthatsz rajta. A pontos beállítás módja kameránként eltérhet, ezért szükség esetén nézd meg a fényképezőgéped használati útmutatóját, vagy kérj tőlem segítséget.

A rekesz és a záridő megválasztásakor tehát mindig azt gondold át, milyen eredményt szeretnél elérni. Ezután ellenőrizd a kép világosságát, a hisztogramot és a kiégett részekre figyelmeztető jelzést. Ha szükséges, módosíts a beállításokon, majd készíts új felvételt.

Rekesz, záridő és expozíció