A megfelelő expozíció önmagában még nem garantálja, hogy éles és jól felépített képet kapsz. Ebben a leckében azt nézzük meg, hová érdemes helyezned a fókuszt, mikor lehet szükséged állványra, hogyan ügyelj a horizontra és a kompozícióra, és milyen hatással van a gyújtótávolság a tájkép megjelenésére.

Fókusz és élesség

Ha van egy egyértelmű témád a tájon belül, amire szeretnéd irányítani a figyelmet, mint például egy fa, szikla vagy épület, érdemes erre helyezned a fókuszt.

Fotó: Hans Muelders / Unsplash

Ezen a képen az éles ház válik a figyelem középpontjává, miközben a közeli előtér és a ködös hegyvidéki háttér lágyabban jelenik meg.

Ha a teljes tájat szeretnéd élesen megmutatni, ne automatikusan a legtávolabbi pontra fókuszálj. Helyette képzeld el, hogy a közted és a távoli háttér között lévő távolságot három részre osztod, majd egy olyan elemre helyezd a fókuszt, ami a táj hozzád legközelebb eső harmadában van.

Itt tehát nem magát a fényképet, hanem a kamerától a háttérig tartó teret osztjuk három részre. Ez csak egy egyszerű kiindulópont, ezért a kép elkészítése után nagyítással ellenőrizd, hogy az előtér és a háttér is megfelelően éles lett-e.

Fotó: Szűcs Bendegúz

Ezen a képen jól elkülönül az előtér, a középtér és a távoli háttér, miközben a teljes jelenet megfelelően éles maradt. Ehhez nem a távoli épületre, hanem a tér hozzám közelebb eső harmadában található egyik részletre fókuszáltam. A megfelelő rekeszértékkel együtt így az előtér és a háttér is kellően élesen jelenhetett meg.

A pontos eredmény függ a rekesztől, a gyújtótávolságtól és attól, milyen közel van hozzád az előtér. Készíts egy próbafelvételt, majd nagyíts bele külön az előtérbe és a háttérbe. Ha valamelyik fontos rész életlen, helyezd kicsit közelebb vagy távolabb a fókuszt, és próbáld meg újra.

Álló témánál használhatsz egypontos automatikus fókuszt vagy manuális fókuszt. Manuális fókusznál érdemes belenagyítani a képbe, hogy pontosabban állíthasd be az élességet.

Haladó lehetőség: Fókuszsorozat

Ha nagyon közel van az előtér, előfordulhat, hogy egyetlen felvételen nem tudod az egész tájat megfelelően élesen megmutatni. Ilyenkor használhatod a fókuszsorozat nevű technikát.

Tedd a kamerát állványra, hogy a képkivágás ne változzon, majd készíts több felvételt ugyanazokkal a beállításokkal:

Az első képen fókuszálj az előtérre.
A másodikon a táj középső részére.
A harmadikon a háttérre.

Fontos, hogy a kamera ne mozduljon el a képek között, és lehetőleg a tájban se történjen jelentős változás. Erős szélben vagy gyorsan mozgó témáknál ezért nehezebb lehet ezt a módszert használni.

A felvételeket ezután egy erre alkalmas képszerkesztő programmal egyetlen fotóvá tudod egyesíteni. A program minden fotóból az éles területet választja ki, így a kész képen az előtér, a középső rész és a háttér is éles lehet.

A Photoshop képes erre az automatikus rétegigazítás (auto-align layers) és rétegösszemosás (auto-blend layers) segítségével. Ingyenes lehetőségként Windows rendszerre használhatod a PICOLAY programot, amelyet kifejezetten fókuszsorozatok egyesítésére készítettek. Egyes újabb fényképezőgépek ezt részben vagy teljesen maguk is el tudják végezni, ezt a használati útmutatóban „focus bracketing”, „focus stacking” vagy „fókuszsorozat” néven találhatod meg.

Ez már inkább haladó technika, amire valószínűleg csak ritkábban lesz szükséged. A legtöbb tájképnél először próbálj megfelelő rekesszel és jól elhelyezett fókusszal dolgozni, és csak akkor használj fókuszsorozatot, ha egyetlen felvétellel nem kapsz megfelelő eredményt.

Használj állványt, amikor szükséges

Fotó: Dan Meyers / Unsplash

Gyengébb fényben az állvány stabilan tartja a fényképezőgépet, így hosszabb záridő mellett is csökkenthető a bemozdulás veszélye. Nagy gyújtótávolságú teleobjektív használatakor is különösen hasznos lehet, mert a legkisebb kameramozgás is feltűnő lehet, ami miatt kézből nehéz stabilan tartani a kamerát.

Az állvány nagyon hasznos lehet hosszú záridőnél, gyenge fényben, több felvételből készülő panorámánál vagy fókuszsorozatnál. Emellett segít abban is, hogy nyugodtabban és pontosabban alakítsd ki a kompozíciót.

Nem szükséges azonban minden tájképet állványról készíteni. Jó fényben, megfelelően gyors záridő mellett kézből is éles képet készíthetsz. Az állvány egy hasznos eszköz, nem pedig kötelező tartozék.

Állvány használatakor időzített exponálással vagy távkioldóval csökkentheted annak esélyét, hogy az exponálógomb megnyomásakor bemozduljon a kamera.

Ügyelj a horizontra

Fotó: Michael Starkie / Unsplash

Tájképeknél különösen zavaró lehet a véletlenül ferde horizont, főleg akkor, ha vízfelület vagy más jól felismerhető vízszintes vonal is szerepel a képen. Az ellenőrzéshez használhatod a fényképezőgép elektronikus vízszintmérőjét, a kereső rácsvonalait vagy az állvány vízmértékét.

Ettől függetlenül mindig nézd meg magát a képet is, mert a hegyoldalak, partvonalak és más természetes vonalak gyakran ferdén futnak, ezért könnyen megtéveszthetnek. Ilyenkor keress olyan biztosabb viszonyítási pontot, mint a távoli horizont vagy egy valóban függőleges épület.

A ferde képet utólag is kiegyenesítheted, ez azonban általában a kép széleinek levágásával jár. Ezért jobb már a helyszínen figyelni rá, és szükség esetén egy kicsit több helyet hagyni a kép szélein az utólagos korrekcióhoz.

Gyújtótávolság

Fotó: Jonny Gios / Unsplash

Tájképfotózáshoz sokan nagylátószögű objektívet választanak, hiszen ezzel a jelenet nagyobb részét is megmutathatod. A közelben lévő elemek hangsúlyosabbá válhatnak, a távolabbi részek pedig kisebbnek látszanak, ezért a kép tágasabbnak és mélyebbnek hat. Arra azonban figyelj, hogy a nagy látószög miatt könnyen túl sok fölösleges elem kerülhet a kompozícióba.

A nagylátószög azonban nem az egyetlen jó választás. Tájképet normál vagy teleobjektívvel is készíthetsz, csak más jellegű eredményt kapsz. Nagyobb gyújtótávolsággal kiemelhetsz egy kisebb részletet a tájból, kizárhatod a zavaró elemeket, és egyszerűbb kompozíciót alakíthatsz ki. A táj különböző rétegei ilyenkor közelebbinek tűnhetnek egymáshoz, amitől a kép laposabb, kétdimenziós hatású lehet.

Fotó: Szűcs Bendegúz

Míg a fenti fotó a nagylátószög tágas, mélységet hangsúlyozó hatását mutatja, ezen a képen teleobjektívvel emeltem ki a táj egy kisebb részletét. A térbeli mélység kevésbé hangsúlyos, de ez nem feltétlenül hiba, hanem tudatosan használható képi hatás.

Ha van rá lehetőséged, ugyanazt a helyszínt több gyújtótávolsággal is fényképezd le. Nem feltétlenül lesz közöttük jobb vagy rosszabb változat, egyszerűen mindegyik másképpen mutatja meg ugyanazt a tájat.

Összegzés

Fussuk át röviden, miről is beszéltünk eddig a technikát illetően. A beállításokat ebben a sorrendben érdemes átgondolnod:

1. Lépés - A kép célja

Döntsd el, mit szeretnél megmutatni, és ehhez mekkora mélységélességre van szükséged.

2. Lépés - Rekesz

Válaszd ki ennek megfelelően a rekeszt. Kiindulópontként gyakran megfelelő az f/8.

3. Lépés - Záridő

Ellenőrizd, hogy a záridő megfelel-e a kamera és a témák mozgásának.

4. Lépés - ISO

Állítsd az ISO-t olyan értékre, amely mellett megfelelő záridőt és expozíciót kapsz.

5. Lépés - Fókusz

Helyezd el tudatosan a fókuszt, majd nagyítással ellenőrizd az előtér és a háttér élességét.

6. Lépés - Helyes expozíció

Ellenőrizd a hisztogramot és az égbolt világos részeit.

7. Lépés - Variációk

Készíts több változatot, ha nem vagy biztos benne, melyik beállítás adja a legjobb eredményt.

Semmire sem kell azonban kőbevésett szabályként tekintened. A jó beállítás mindig az, amelyik az adott helyzetben segít megvalósítani az elképzelésedet. Nyugodtan kísérletezz különböző beállításokkal, és használd azt, amelyiket az adott helyzetben a legjobbnak érzed.

Fókusz, élesség és képkivágás