Tájképfotózásnál nincs egyetlen olyan beállítás, amely minden helyzetben tökéletes eredményt ad. Másra lesz szükséged, ha állványról fotózol egy mozdulatlan tájat, és másra akkor, ha a szél mozgatja a fákat, hullámzik a víz, vagy kézből szeretnél fényképezni.

Az alábbi tanácsokat ezért kiindulópontként használd, majd igazítsd őket az adott helyzethez.

Fényképezési módok

Tájképfotózáshoz a rekesz-előválasztás, vagyis az A vagy Av mód gyakran a legegyszerűbb választás. Ebben a módban te választod ki a kívánt rekeszt, a kamera pedig ehhez állítja be a megfelelő záridőt. Mivel a mélységélesség a tájképeknél általában fontos szempont, ez kényelmes és gyors megoldás lehet.

A manuális (M) mód akkor különösen hasznos, ha állandó fényviszonyok között, állványról dolgozol, hosszú expozíciót készítesz, vagy több, egymással azonos expozíciójú képet szeretnél készíteni. Ilyenkor minden beállítást te irányítasz, és a kamera nem változtatja meg az expozíciót két felvétel között.

Ha a képen valamilyen mozgás is fontos, például hullámzó víz, szélben mozgó növényzet vagy gyorsan változó felhők, a záridő-előválasztás, vagyis az S vagy Tv mód is hasznos lehet.

Nincs tehát egyetlen kötelező fényképezési mód. Azt válaszd, amelyikkel az adott helyzetben a legkönnyebben tudod elérni a kívánt hatást.

RAW vagy JPEG?

Tájképfotózásnál a RAW és a JPEG formátum egyaránt jó választás lehet. Ha már a helyszínen pontosan beállítod az expozíciót és a fehéregyensúlyt, nem tervezel jelentős utómunkát, és azonnal használható képeket szeretnél, nyugodtan fényképezhetsz JPEG-formátumban.

A RAW akkor lehet különösen hasznos, ha nagyobb mozgásteret szeretnél az utómunka során. A RAW-fájl több képi információt őriz meg, ezért könnyebben módosíthatod a fehéregyensúlyt, korrigálhatod az expozíciót, valamint visszahozhatsz részleteket az árnyékos és a világos területeken. Ez főleg nagy fénykülönbségeket tartalmazó tájaknál jelenthet előnyt.

A két változat ugyanannak a RAW-felvételnek az eltérő kidolgozását szemlélteti. Jól látható rajta, mekkora mozgásteret biztosíthat a RAW-formátum a színek, a kontraszt, valamint a világos és sötét részletek alakításakor. (Ez a fotó csupán technikai szemléltetés, esztétikai és kompozíciós szempontból nem követendő példa.)

A RAW-formátum tehát önmagában nem teszi jobbá a fényképet, és nem helyettesíti a gondos helyszíni beállításokat, csupán több lehetőséget ad a kép későbbi finomításához. Ha nem tudod, melyiket válaszd, és a kamerád lehetővé teszi, RAW+JPEG formátumban egyszerre is elmentheted a képeket.

ISO

Ha mozdulatlan tájat fotózol állványról, általában érdemes alacsony ISO-értéket használnod, hogy minél jobb képminőséget érj el. Az ISO növelésével zajosabbá válhat a fotó, és romolhat a képminőség. Kiindulópontként ezért általában az ISO 100 vagy 200, illetve a kamerád alapérzékenysége lehet a legjobb választás, így tiszta, részletgazdag képet kaphatsz.

Ezen a példán jól látszik az alacsony és a magas ISO-érték közötti különbség. A jobb oldali változaton erősebb a képzaj, a finom részletek pedig kevésbé kivehetőek.

Nem minden körülmények között kell azonban alacsony ISO-t használnod. Ha kézből fotózol, erős a szél, mozognak a növények, vagy gyorsabb záridőre van szükséged, nyugodtan emeld meg az ISO-értéket. Egy kissé zajos, de éles kép általában jobb, mint egy alacsony ISO-val készült, bemozdult fotó.

A szükséges ISO-érték tehát mindig a fényviszonyoktól, a választott rekesztől és a szükséges záridőtől függ.

Ezeket a beállításokat már a fotózás előtt is átgondolhatod. Válaszd ki a számodra legkényelmesebb fényképezési módot és a célodhoz illő fájlformátumot, majd indulj alacsony ISO-értékről. A következő leckében azt nézzük meg, hogyan válaszd ki a megfelelő rekeszt és záridőt, illetve hogyan ellenőrizd a kép világosságát.

A kamera előkészítése tájképfotózáshoz