május 24

6 hozzászólás

Fotók és festmények határán

Alapvetően jelentős különbség van a fotózás és a festészet természete között. Egy festőnek teljes szabadsága van azt illetően, mit kezd az előtte lévő vászonnal. Ha úgy tartja kedve, nyugodtan elrugaszkodhat a valóságtól, bármilyen absztrakt módon vethet színeket és formákat a vászonra, dolgozhat a képzeletéből, mozoghat a szürrealitás talaján és kipróbálhat különféle vizuális stílusokat. Egy fotós ezzel szemben közel sem rendelkezik ekkora szabadsággal, hiszen minden esetben a valóságból kell dolgoznia. Ezért sokkal nehezebb például absztrakt képet fotózni, mint festeni. 

A különbségek mellett azonban számos párhuzamot is húzhatunk a két műveszeti ág között. Az olyan korstílusok, mint a reneszánsz, a barokk, a realizmus vagy a klasszicizmus mind a valósághű ábrázolásra törekedtek. A kor nagy mesterei pedig olyan szinten tökélyre fejlesztették az ehhez szükséges technikákat, hogy azzal már meg is ágyaztak az akkor még gondolat szintjén sem létező fotózásnak. El is lestünk tőlük pár dolgot, de azt gondolom, ezen túl is akadnak még olyan elemei a festményeknek, amelyek hasznunkra válhatnak a fotózásban. 

A nagy mesterektől tanulva

A legszembetűnőbb példája ennek a Rembrandt féle fényhasználat, amit egy az egyben átemeltünk a fotózásba, és egész egyszerűen Rembrandt világításként szoktunk rá hivatkozni. Ennek a lényege, hogy a fény oldalról és felülről, kb. 45°-os szögben érkezzen az arcra, amitől egy jól látható háromszög keletkezik az egyik szem alatt. Figyeld meg Rembrandt festményét és vesd össze az alábbi fotóval. Látod a hasonlóságot?

A festők pontosan értették a fény működését, ezért amit egy ilyen képen látunk, azt ugyanúgy le tudjuk képezni a valóságban. Ezért érdemes minél több festményt megnéznünk, és különös figyelmet fordítanunk a fényekre. Minél több festményt látsz, annál jobb érzékkel használod majd a fényeket a fotóidon. Figyeld meg honnan jön a fény, milyen árnyékot vet, mennyire lágy vagy erős, és mindez milyen hangulatot eredményez. Azt ajánlom, nézz sok reneszánsz, klasszicista vagy barokk festményt, de akár egyszerű csendéletekből is sokat tanulhatsz. 

Ha csendéletet szeretnél fotózni, eleve arra kell törekedned, hogy minél inkább festői legyen a látvány. Ezt a fotót például könnyen össze lehetne téveszteni egy festménnyel. 

A fényeken túl 

A fényhasználat persze nem az egyetlen dolog, amit elleshetünk a festőktől. Egy fotó esetében ugye olyan dolgokat jó még észben tartanunk, mint a kompozíció, témaválasztás, színhasználat, textúrák, illetve emberek esetében a testtartás, a tekintet és az érzelmek megjelenítése. Ezek a festészetben mind ugyanúgy jelen vannak, és számos olyan példát találunk közöttük, amit át lehet ültetni a fotózásba.

Ilyen lehet mondjuk egy testtartás, amihez ez esetben George Frederic Watts festménye nyújtotta az alapot. A fotót Julia Margaret Cameron készítette, aki gyakran merített inspirációt festményekből, és sokszor egy az egyben másolta le azokat (a lentebb lévő fotó is az övé). Alapból nem adnék olyan tanácsot, hogy más művészeket kopizzunk, de ez esetben szerintem izgalmas lehet, amikor a fotónkkal egy bizonyos festményt vagyunk képesek megidézni. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget tanulhatunk belőle.

Érdemes lehet még megfigyelni, hogyan emelik ki a festők a témát a környezetükből. A világosabb témát jellemzően egy sötétebb háttére helyezik, ezzel nagy kontrasztot teremtve a téma és a háttér között. Továbbá a keretezés módszerét is előszeretettel használják, amivel szintén a témára irányítják a befogadó figyelmét. Figyeld meg például az alábbi képen, ahogy a festő mind a keretezést, mind pedig a téma és háttér közötti kontrasztot remekül használja arra, hogy kiemelje a témát a közegéből. Ezeket a fotózásban ugyanígy tudjuk alkalmazni. Sokat taníthat nekünk ez a módszer kompozícióról, kontrasztok és színek használatáról, illetve a figyelem vezetéséről.

Nem sorolok most fel minden olyan dolgot, amit a festményekből tanulhatunk, mert nagyon hosszú lenne ez a bejegyzés. Csupán egy-két példát akartam mutatni arra, hogyan válhat hasznunkra, ha időnként ránézünk néhány festményre. Mivel a festészet és a fotózás egyaránt a vizuális nyelvre támaszkodik, nagy az átfedés a két alkotói forma között. Ha szokásoddá válik a festmények vizsgálata, hamar feltűnik majd, hogy a fotózásban tanult dolgok rendre előfordulnak a festményeknél is, és még ezen felül is tartogathatnak értékes dolgokat. Plusz nagyon jó inspirációs forrásként szolgálhatnak.

Fotó vagy festmény?

Érdekességképp még érdemes lehet megnézni, hogyan folyik egymásba időnként a két művészeti ág, amikor fotósok próbálnak festőket imitálni, vagy fordítva. A fotósok különféle technikákkal igyekeznek festői hatást elérni, vagy egy az egyben rekreálni egy-egy híres festményt. A festők pedig a hiperrealizmus jegyében festenek olyan elképesztő képeket, melyekről az ember meg sem mondaná, hogy amit lát, az ecsettel készült, nem pedig egy kamerával.

Itt hagyok néhány példát ezekre, hogy legyen min legeltetni a szemed. 

Te meg tudod mondani, melyik fotó és melyik festmény?


További bejegyzések

  • Nagyon tetszett az írás a témáról. Különösen megfogott, hiszen én festek, és csak másodsorban fotózom. A két műfaj kéz a kézben jár. Az utobbi időkben saját fotóimból csinálok festményeket.
    Azért is izgat ez a téma, mert magam is festek hiperrealista stilusban, amit a festészet csúcsának tartok.

    • De jó! A saját fotóból festmény elég izgalmasan hangzik. A hiperrealista képek meg elképesztőek, le a kalappal mindenki előtt, aki ilyenre képes. Az egyik kedvenc képem a témában a festékkel összekent lány portréja, amit ide is beraktam. Hihetetlen, komolyan!

  • Nagyon érdekes ez a téma. Sosem kapcsoltam össze kettőt.
    A hiperrealista festés is lenyűgöző.
    Én azért kíváncsi lennék arra, hogy a fenti képeknél jól tippelek-e, hogy melyik a fotó, melyik a festmény.
    Esetleg lehetséges, hogy megírd a válaszokat? Ha nem is itt, a cikk alatt, akkor a Fórumban?

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >